Tóth Árpád és Esterházy Péter

     
Április 14.

A mai napon születtek: Tóth Árpád és Esterházy Péter

A „szavak szobrásza”, Tóth Árpád 134 évvel ezelőtt, 1886. április 14-én született Aradon a Sarló utca 51. szám alatt.
Barátja, Kosztolányi így vélekedik költészetéről:
 – „Debrecenből érkezett, a grammatikák, a verseskönyvek, a magyar színművészet ősi földjéről, s természetes folytatója Csokonai Vitéz Mihály és Arany János művészetének. Szavainkból új mákonyt szűrt, bódító írt a mi legfájóbb sebünkre. Andalító költő, makulátlan művész. Egységes világ tárul elénk könyveiből, lágy, meghitt szemlélet, s ez olvasztja eggyé sorait, melyeknek végén halkan, fájdalmasan jajgatnak gyönyörű, mintegy véget-sose-érő rímei.”
A lírikus Tóth Árpád jelentősebb, mint a prózaíró vagy akár a publicista. Prózában nehezen fejezte ki magát, a novellaírással is nehézségei voltak, hiszen saját bevallása szerint nem tudott alakokat megformálni, az életből ellesett pillanatokat a papíron hitelesen visszaadni. Cikkeiben viszont érezhetőek a költészetéből ismert hangulatok, és amikor olvassuk őket, néhány pillanatra elfelejtjük, hogy újságot olvasunk.
Műfordítói tevékenysége is jelentős volt, magyarra hét nyelvről fordított. Edgar Allan Poe, Oscar Wilde és Charles Baudelaire műveit. Mecénása Hatvany Lajos, aki támogatta a munkában és fizette a szanatóriumi gyógykezeléseit, mert súlyos tüdőbetegség kínozta.
42 éves korában halt meg, Babits Mihály költőtársa, barátja, búcsúzott tőle, 1928. november 7-én a Farkasréti temetőben.
Lánya, a szintén költő Tóth Eszter Családi emlékek Tóth Árpádról címmel könyvet írt édesapjáról.
 
Ugyanezen a napon, pontosan hét évtizede látott napvilágot Esterházy Péter amatőr focista, profi író, publicista. A 70-es években indult írónemzedék legeredetibb hangú képviselője, posztmodern stílusa egyedi, humorban gazdag prózája sajátos.
Első kötetei, a Fancsikó és Pinta (1976), valamint a Pápai vizeken ne kalózkodj (1977) című elbeszélései szokatlan nyelvezete mellett felhasználta a magyar irodalom anekdotikus hagyományait is.
Az 1979-ben megjelentetett Termelési-regény (kisssregény) című munkája avanzsálta a kortárs irodalom élvonalába.
Sikerült felhívnia magára a figyelmet, azzal a szép gesztussal, hogy Ottlik Géza 70. születésnapjára az Iskola a határon című regényét kézírással egyetlen rajzlapra másolta le.
Színpadi drámái:  Rubens és a nemeuklideszi asszonyok, a Harminchárom változat Haydn-koponyára és az Én vagyok a Te című darabok.
Műveiből több film is készült (Idő van, Tiszta Amerika, Anna filmje, Érzékek iskolája).
2015-ben a göteborgi könyvvásárra írt levelében jelentette be, hogy hasnyálmirigyrákja van. A 87. Ünnepi Könyvhetet és a 15. Gyermekkönyvnapokat még ő nyitotta barátjával, Dés Lászlóval. Hasnyálmirigynapló című kötete is arra az alkalomra jelent meg. 2016-ban búcsúztunk tőle.

Tóth Árpád emlékplakett


Esterházy Péter