Martonossy Péter: Csodás lány vagy

     
Közművelődés másképp - Könyvet a kézbe!

Mivel személyesen nem találkozhatunk, a munkatársaimmal kihasználva a virtuális felületek adottságait és az Önök nyitottságát, minden nap megosztunk Önökkel egy ön-, és közművelődésre, oktatásra, képzésre, fejlesztésre alkalmas hírt, információt, lehetőséget, tartalmat, interaktív játékot. Képzeljék el hogy a Közösségi Házban vannak és ott művelődnek, tanulnak, szórakoznak az önök és a most szűkebb környezetük örömére. Az ország túl lesz ezen a válságon is, ha most otthon marad mindenki! Addig is kövesse a Közösségi ház felületeit, ahol számos ingyenes művelődési és tanulási lehetőségre hívjuk fel a figyelmüket.
Fogadják szeretettel a rendszeres könyvajánló rovatunkat, amelyben rendszeresen felhívjuk a figyelmüket egy-egy különösen izgalmas irodalmi csemegére. Csemegézzenek velünk! Mi most is Önökkel vagyunk!
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Martonossy Péter: Csodás lány vagy
2006, Alterra Svájci – Magyar Kiadó
 
Martonossy Péter a gyáli Kossuth Lajos Általános Iskola tanára volt.
A szerző a Csodás lány vagy című kötetében négy évtized verstermését gyűjtötte össze.
 
„1944-ben születtem, Veszprémben. Szüleim erdélyiek voltak, így huszonhat éves koromig Kolozsváron éltem. Erdély kincses fővárosában voltam fiatal, ott végeztem tanulmányaimat. Abban a városban ismerkedtem a művészetekkel, ott szívtam mélyen magamba azt a különleges történelmi levegőt. Büszke voltam arra, hogy magyar vagyok. (Most sem szégyellem...).
1970-ben települtem át Magyarhonba. Verseket húszéves koromtól kezdődően írok. Erre késztettek Arany János, Vörösmarty Mihály, Ady Endre és József Attila csodálatos versei, na meg azok a gyönyörű és kedves lányok, nők!...
Egy ex-erdélyi nem felejtheti el, hogy honnan indult. Szent feladatot kapott Istentől: ne hagyja oldott kéveként széthullani nemzetét! A nemzet tetszhalott. A verseimet lélekharangként kongatom fölötte. Én csak ennyit tudok tenni, de ezt rendületlenül...” (Martonossy Péter)