Kedves Olvasóink!
Ezeken az oldalakon azokkal az amatőr vers-, és prózaírókkal és írásaikkal ismerkedhetnek meg, akik 2004 óta beküldték írásaikat könyvtárunk irodalmi pályázataira és nyertek.
Az alkotók többsége gyáli, de van közöttük felsőpakonyi és ócsai lakos is.
Az írásokból kialakuló " internetes antológiát" folyamatosan bővítjük.

BOROS GYÖRGY LÁSZLÓ

Boros György László a nevem, és 1962-ben születtem, szóval nem vagyok már fiatal. A művészet számos ága érdekel, tanultam fényképészetet, játszottam folkegyüttesben, részt vettem irodalmi klubokban, báboztam tölcséres fakanálbábokkal, írtam dalt, verset, novellát, kisregényt, komédiát, még musicalt is. Komolyan csak az ezredforduló utáni néhány évben vettem a kezembe tollat, illetve klaviatúrát, hogy működik-e, majd kiderül. Addig is lelkesen rovom a szavakat, de bármilyen téma is kerüljön ki a kezem alól, sosem hagyom, hogy a történet kerekedjen felül, mert ami engem igazán érdekel, az a benne szereplő ember.

Váradi-Palotai Panna

1993-ban, szeptember 16-án láttam meg a napvilágot Szegeden a Gyermekklinikán.2000-ben iskolába mentem, az első osztályt a szegedi Juhász Gyula Gyakorló Általános Iskolában jártam ki. 2001-ben anyukámat áthelyezték Pécsre, így el kellett költöznünk. A második osztályt már Pécsen jártam, ám a harmadikat egy újbóli költözés miatt a budapesti Terézvárosi Két Tannyelvű Általános Iskola és Gimnáziumban kezdtem. Itt is fejeztem be az általános iskolát, 2008-ban az Eötvös József Gimnáziumban kezdtem meg a középiskolai tanulmányokat. 2012-ben érettségizem. Továbbtanulási terveim között a Szegedi Tudományegyetem jogi- és bölcsészkara szerepel, majd meglátjuk, mire elég a tudásom.
Az irodalomhoz való kötődésem már nagyon régen megvan. Gyerekként imádtam olvasni, saját kis világom volt a magam kitalálta figurákkal, akiknek lassan neve és arca lett, belekerülve egy készülő regénybe.
A regény mellett novellákat írok, melyek központi témája a gyerekkor, a gyerekek és az élet. Az Egy magzat naplója – nővérem emlékére című novella hozta meg számomra az áttörést, hiszen ez volt az első szabad témájú novella, amit tanáraimon és szüleimen kívül másnak is megmutattam.
A közeljövőben tervezem, hogy összegyűjtöm eddigi írásaimat és kötetbe foglalom őket, de egyelőre várat magára az első kiadás.
Jelenleg Gyálon lakom anyukámmal, apukámmal, Márton és Ákos nevű öcséimmel és Kántor kutyával: a családommal.

Soós Ágnes

1969-ben születtem Budapesten.
Általános iskolába Újpalotán jártam és itt telt a nagyon boldog gyermekkorom is. Itt édesanyám szüleivel éltünk egy panel- lakásban, így aztán tudom milyen kulcsos panelgyereknek lenni:-D
Mikor 13 éves lettem Újpestre költöztünk a szüleimmel és a testvéremmel. A számomra a világ közepét jelentő nagymamám és nagypapám Erzsébetre költöztek, ez nagyon fájt. Csendes, de kezelhetetlen gyerek lettem.
Ha belegondolok, ekkor születtek az első irományaim és ekkor kezdtem a „papírral beszélgetni”. Mert a papír nem sértődik meg egy őszinte kritikától, vagy éppen gyerekes vádaskodástól.
Mire 16 éves lettem igazán problémás kamaszként senki sem tudott mit kezdeni velem… nem érdekelt a világ véleménye, saját utamat jártam. Ez az út pedig egyre nehezebb és keményebb lett. Rengeteg olyan dolgot láttam, amit addig elképzelni sem tudtam.
Ettől fejlődött ki bennem az erős szociálisérzés, az empátia, az együttérzés.
Ekkor már írtam verseket - igazi világvége hangulatú szösszeneteket - és dalszövegeket.
Nagyon nehéz és hosszú volt a felnőtté válásom folyamata, annak ellenére, hogy 19 évesen gyermekem is született. Gyökértelen voltam, úgy éreztem, egyedül vagyok a világban.
18 éve elváltam, ideköltöztem Gyálra és végre gyökeret eresztettem. Végre ismerem a körülöttem élőket, közöm van hozzájuk, és boldog vagyok.
Tavaly érettségiztem itt Gyálon és úgy érzem tényleg érett lettem, bár nehéz helyzetekben, változásokkor a mai napig a régi megszeppent kamaszként reagálok.
A verseket, bár mostanában nem írok, örökké szeretni fogom.
Biztos írok majd még, mert a tiszta papírlap hallgat amíg „beszélek”.
Meghallgat, és ha akarom, elhallgatja, amit gondolok…

Varga Imre Lajos

1940-ben Törökszentmiklóson születettem. Iskoláimat részben itt, részben a fővárosban végeztem. Távközlési technikusi végzettséggel rendelkezem. Felsőpakonyon élek. Verseket, novellákat írok. Különféle országos és régiós pályázatokon díjazták műveimet, amelyek számos antológiában helyet kaptak (Kristály antológia; Kavicsok; Sikoly; Szennyes Éden; Őszidő II; Őszidő III; Szelektív hulladék; Üzenetek, vallomások, strófák; Őszi lombok stb). Hangzott el írásom a Miskolci Irodalmi Rádióban és publikáltam folyóiratokban is (pl. POLISZ; Agora; stb.).
Irodalmi tevékenységemért 2009-ben Pest Megye Művészetéért Díjat kaptam.
Megjelent köteteim: Olvadt szárnyakkal (válogatott. versek) 2008
Ladik a holtágon (válogatott. novellák) 2009.

MUDRI BÉLA

Nevem Mudri Béla.
Kisvárdán születtem 1951. december 25-én.
Jelenleg nyugdíjas vagyok, 39 éve élek Gyálon. Gyermekkorom óta írok verseket.
Eddig 2 önálló verseskötetem jelent meg: Kristályhágóján a vágynak és A megkésett vallomás címmel. Több írásom megjelent folyóiratokban (Kláris, Tűzedzők). 2002 óta antológiákban is megjelentek verseim (Sziget, Kláris).

Ágoston Diána

Ágoston Diána vagyok, 22 éves, születésem óta Gyálon élek. Általános iskolámat itt végeztem, a
Rákócziban. Most végzős vagyok a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen.
Emlékszem, hogy már 13 éves koromban is milyen szenvedéllyel írtam bármit – novellát, mesét,
naplót –, később pedig már verset is. Azt hiszem, ha hetedikes koromban a magyar tanárnőm nem
mondja azt, hogy írói vénám van, nem tartanék most itt, hiszen neki köszönhetem a magyar nyelv
és irodalom szeretetét.
Először 14 éves koromban jelent meg egy antológiában művem, azóta pályázatokon első és
harmadik helyekkel gazdagodtam.
Szociális érzékenységem egyik fő jellemzőm, gyerekeket tanítok úszni már évek óta, de voltam
önkéntes egy gyermekotthonban, továbbá ebben az évben végeztem el a kortárs segítő képzést,
hogy a problémás fiatalokat a helyes út felé terelhessem.

Jurászik Mónika

1973-ban születtem, azóta Gyálon élek. Szívem szerint amikor csak lehet, verset írnék, vagy festenék. Ritkán adódik olyan helyzet, amikor megengedem ezt magamnak. Ezért nagyon megbecsülöm azokat a rövidke pillanatokat, melyek lehetővé teszik, hogy papírra vessem és közvetíthessem az üzeneteket az olvasóhoz. Hálás vagyok az ajándékért, ezért a nyelvért, amelyen megszólíthatom az embereket.
Gondolataim, amit rímekbe öntve leírok: felfedezések, felismerések, megtapasztalások folyamatai. Alkotásaim: észlelés, megfigyelés és a hozzá kapcsolódó érzelmek, érzések kifejeződése. Azt vallom, minden ember „létrehozónak” születik. Egy dologban különbözünk csak s ez a szándék, hogy hajlandóak vagyunk-e tenni.

VIRÁG MIKLÓS

Virág Miklós
Ami az életrajzból kimaradt…

Messziről jöttem… Mögöttem fél évszázad. Az út elején a szegénység, a jövőbe vetett remény. Ma a számvetés, a megnyugvás.
Ne álljanak itt száraz életrajzi adatok, azt majd fölébem írják. Mutassanak be verseim:
az ócsai tájért aggódók, porló ifjúságomra emlékezők, az élet értelmén meditálók.
Messziről jöttem… Talán megérkeztem… Az emberi lét értelméhez, a megmaradás jelzőkövéhez, a bizakodás világítótornyához. Ide kötődtem Ócsához… A gyökerek a mélyben, a remény lombkoszorúja a még tiszta levegőben.
Jönnöm nem volt hiába… Hiszem és megyek tovább hangomat meghallatni. Az aggódás és a remény kiáltásait a vigyázó Gondoskodásért, a megőrzendő Életért, a megnemesülésben való igaz Hitért…

Ócsa, 1997. november

Karácsonyi Lászlóné

Karácsonyi Lászlóné vagyok, 1950 aug. 30-án születtem Budapesten.
1960 óta Gyálon élek, és 1972-től, 2007-ig az itt élő gyerekek óvó nénije voltam. Miután gyermekem és hivatásom teljes embert igényeltek, gondolataim leíratlanok maradtak. Néhány éve figyelemmel kísérem a pályázati hirdetéseket, több szép eredmény büszke tulajdonosa vagyok.
2004-ben a „Csöpp csigamesék” című könyv társszerzője lettem. Egy ideje a szegedi Amatőr Alkotók tagja vagyok. Több történetem szerepel a „Ma én mesélek neked 5.” és 6. –7.-8. kiadásában. 2012-ben írói munkásságomért a Déli Tükör díjjal jutalmaztak.
2009 áprilisában önálló kötetem jelent meg „Kerek erdő kerek fa, mese terem alatta” címmel az Editon nove kiadásában. Novelláim és verseim több antológiában szerepelnek./ Megtalált remény, Kék madár a hegyek ormán, A szivárvány útján, Ígéretek 3, -4,- 5,-6,-7.
Nyitott szemmel járok, történeteim gyakran az életből ellesett pillanatokról szólnak.
Minden írással foglalkozó embernek az a vágya, hogy miután munkáját elolvassák, az olvasó elégedett legyen. Ha megáll egy pillanatra, és még elgondolkodik az íráson, vagy csak elmosolyodik, mert jólesett, amit olvasott, akkor már érdemes volt írni.

 
Saxon-Network