Az Országgyűlés 2000. június 13-án elfogadott határozata értelmében minden év február 25-én tartják a kommunizmus áldozatainak emléknapját. A II. Világháborút követően, az amerikai-angol-szovjet paktumnak megfelelően, a közép-európai országok szovjet megszállás/érdekszféra alá kerültek. 1947-48-ra a politikai hatalomátvétel is megtörtént, Rákosi Mátyás irányításával a szovjet típusú diktatúra kiteljesedik. 1947. február 25-én Kovács Bélát, az akkori legnagyobb párt, a Független Kisgazdapárt főtitkárát a megszálló szovjet katonai hatóságok letartóztatták és a Szovjetunióba hurcolták, ahol nyolc évet töltött fogságban.
1948-53. között a kommunista ideológia teret nyert, a kényszerű kollektivizálás és az államosítás következtében a magyar társadalom óriási, ma is ható traumát szenvedett el.
Az 1946-tól 1956-ig megközelítőleg ötszázat embert végeztek ki. A kulák és egyéb szabotázsperek száma százezrekben volt mérhető. 1953-ban hozzávetőlegesen már 762 000 ügyben folyt eljárás, ezek többsége amnesztiával végződött. Az Államvédelmi Hatóság 1954 októberi adatai alapján 40 ezer besúgó szolgáltatott 1,5 millió állampolgárról folyamatosan anyagot. Az elnyomás vélhetően minden magyar családot érintett, mindenhol van emlék a korszakról.
A kor legpontosabb leírását Ilyés Gyula (1902—1983) költői és írói adta, az Egy mondat a zsarnokságról című versében.
A verset Lutter Imre, versmondó művész, a Magyar Versmondók Egyesületének az elnöke előadásában hallhatják.
Fotó: 1950, Fortepan — ID 105430, Adományozó Hámori Gyula.